2015. február 16., hétfő

Titkok

Te mondtad egyszer: nem kell folyton
jónak lennem - patyolat fehérben
táncolni körbe a sok szabályt.

Néha elég, ha hagyom kék verőerekből
részegült lelkem végigcsorogni magamon
és téged sem faggatlak tovább.

2015. február 2., hétfő

A kert

Csend szólt szívemre, "Csendesebben!",
sóhajtásomra összerezzen.
Sötét kertemre hó esik.

Mély álmukból zuhanó pelyhek
gyöngéden egymásra esnek, 
és ölelkeznek reggelig.

Boldog hangjuk alig hallhatón
dörömböl a bezárt ablakon, 
míg az éjszaka eltelik.

2015. január 24., szombat

Tenger

Homokba hajolt nyári testünk -
ócska emlék - mellettem gubbaszt,
még nincs helye. 

Sóváran figyelt a rideg víz,
felénk nyúlt, de alámerült
a sok keze.

Dűnék mentén parti fecskék
szálltak magasra, s hullottak   
a semmibe.  

Karunk lóbálva vitt a lábunk -
nincs rá mentség - velem volt mégis,
s én ővele. 
 

2015. január 19., hétfő

Ima

Valaki kell,
ki innen felemel,
térdem a vállamon.

Valaki kell,
ki így is elvisel,
magam nem vállalom.  

Valaki kell,
ki levegőt lehel
tüdőmbe éjszaka.

Valaki kell,
ki tűrve nézi el,
ha nem jövök haza.
Tél

Azt hitted elfogytak számból a szavak.
Foltos verebek üres etető alatt.
Sáros tolluk a félig olvadt hóban.
Újra és újra rájuk kiáltok.
El sem riadnak.
Nem fog az átok.
Mind visszarebben.

2015. január 18., vasárnap

Január

Vethettél volna néhány szürke szót,
van elég rossz kacat,
ne dideregjek meztelen a téli ég alatt.

Vissza sem fordultál,
én úgy maradtam,
sókristály lábaim mozdulatlan.


2015. január 12., hétfő


Évszakok

Jó helyre bújj! Meg ne mukkanj!
Korhadt fa mögül számolok.

Tavaszra rügyett hozott az egyik ága.
Adj hangot. Vagy jelet. Még kértelek.

Majd hangod is, ha jönne - elfelejtem a nyáron.

2015. január 11., vasárnap

December

Fekszem a nedves homokban.
Ide terítettek az elmúlt napok.

Ne iramodj, kedves, már késő.
Falánk homokszemek szaladnak lábujjaim közé.

Még se félts.
Ölébe húz a víz és addig ringatja dermedt testem,
míg végre újra indulok.