Nők és mások

Már említettem korábban néhány szóban a meghökkentő eseményt a templomban, amikor egy két férfiből álló házaspár mutatta be 18 hónapos Guatemalából örökbefogadott gyermekét a gyülekezetnek. Nekem valóban nagy meglepetést okozott, de úgy tűnt, hogy a gyülekezet többi tagjának nem igazán. Ők persze már korábbról ismerték a párost. Ott ülnek minden vasárnap délelőtt a padban a többnyire idősödő templomjárók között és hallgatják az igét. Nem kis büszkeséggel állíthatom, hogy hosszú utat tettem meg odáig, hogy előítéletek nélkül fogadjam el azonos neműek házasságát és gyermekvállalását, de amiatt még egy darabig pironkodom, hogy kezedetben olyan szilárd meggyőződéssel álltam ellent az érveknek. Az érveket pedig saját férjem állította velem szemben. Azt hiszem, hogy nagyon sokan voltak (vannak?) odahaza, akik velem értettek egyet akkoriban. Pedig történetesen lettek volna pozitív ellenpéldáim a saját tarsolyomból és tényleg nem kellett messzire mennem. A saját falumban is élt egy férfipáros gyerekkoromban. Nagyanyámnak volt "asszonytársa" a szomszédban. Józsi bácsinak hívták. Ott üldögéltek minden nap délután a körtefa alatt és megbeszélték a szokások női témákat: főzés, kerti munkák, szomszédok, stb. Befogadták őket a szadaiak, ahol élték anoním életüket kettesben békességben életük végéig. Hányszor gondolok mostanában rájuk? Hányan lehetnek vajon még otthon, akik nem merik felvállalni másságukat és élnek mint egy számkivetett a "szégyenükkel" mint egy nagy teherrel a hátukon.

De a fenti történet csattanóját még el sem árultam. Múlt vasárnap bennünket is tagokká avattak a templomban. Megható esemény volt kinn állni felvirágozva az oltár előtt és végre megint érezni a valahova tartozást. Énekeltek, tapsoltak nekünk, rázták a kezünket és magukhoz ölelt bennünket az új gyülekezetünk minden részvevője. Nem fogok most hosszan azon töprengeni, hogy mennyire szívből jövő volt és mennyire nem. A lényeg úgy is az, hogy akkor és ott nagyon jól esett mindannyiunknak. A tiszteletes asszony néhány szóban bemutatott bennünket. Rólam elmondta, hogy Magyarországról jöttem, és hogy hiányolom az otthoniakat. A végén volt egy kis szeretetvendégség, amikor is a fent nevezett fiatal férfipár egyik tagja (magas, igazán jóképű férfiú - csak ezt sajnálom, tudjátok - hogy ezekről lemaradnak hajadon nőtársaim), odasétált hozzám, és elmondta, hogy édesanyja és édesapja is magyar, ő viszont már Amerikában született. Tessék, hát nem kicsi a világ?!

Hosszú évtizedek teltek el Martin Luther King híres "I have a dream" beszéde óta, ami az amerikai polgári jogok mozgalom híres eseménye volt (mellesleg az is egy nagy menetelés során), mégis nézzünk csak oda, mára egy színesbőrű elnökjelöltje van a demokrata pártnak! Én ugyan csak kétszer-háromszor hallottam Obamát beszélni, de valami döbbenetes szónoki tálentummal és meggyőző erővel rendelkezik. De ez itt nem a reklám helye, a politika pedig tényleg nem a kenyerem, mégis valamiféle büszkeség tölt el, ha hallom, mert ő is kisebbség ebben az országban, mint most én. Hillary Clinton is az lett volna, sőt McCain is az tulajdonképpen a kora miatt. Három olyan ember elnökjelöltként, akikkel gondban lettek volna az európaiak. Ez tény. EU-s pályázatokat írtam korábban. Ezekért a személyekért mind külön pont járt volna a pályázó cégnek, ha teszem azt nem csak alkalmazza őket, de még tanfolyamra is elküldi, mert akkor már hosszú távon kötelezi el magát a kisebbség irányába. Hillary sem járt messze a céljától. Történelmet írt még így is, hogy júniusig húzta az eredményei alapján. Tulajdonképp rá is büszke vagyok, mint nőre. Persze azért még nem tart ott ez az ország sem, hogy nő legyen az elnöke, de ami késik, nem múlik. Komolyan vették, még akkor is, ha egy egész világ csámcsogott a magánéletén a Monica Lewinsky ügy miatt. Én valószínűleg a föld alá bújtam volna szégyenemben.

Igérem, nem politizálok tovább, de higyjétek el, nem lehet ez elől itt elmenekülni, ez vesz körül lépten-nyomon, és ragad az emberrel az utca porával. Mrs Clintonról azonban fontos volt említést tenni, mert ezen töprengésem témája nem csak az azonos neműek elfogadása, hanem a nők felé való viszonyulás mássága is az új hazában. Azért e két kisebbségről írok, mert romákat szinte egyáltalán nem látni a környéken, afrikai-amerikai is kis arányban él (5% Massachusetts-ben), főleg Ipswich-ben, a "yankee" városkában - ahogy néha hívják. Nő viszont van bőven. Most pedig még én is itt vagyok és előbb-utóbb be kell illeszkednem közéjük. Így hát vizsgálódom. Nagy vonalakban ennyit sikerült megtudnom nőtársaimról: egyáltalán nem könnyebb itt sem nőnek lenni, családot ellátni, jó munkahelyet találni, megvalósítani önmagukat. Itt is nagy dobra verik, ha egy nő jelentős eredményeket ér el a munkája terén, sportban vagy egyebütt. De egy nőnek akkor is bizonyítania kell, ha otthon marad a gyerekekkel. Akkor azokból legyen legalább három, és mellette vállaljon el sok-sok önkéntes munkát az iskolában, a városházán, a könyvtárban, a szociális otthonban és így tovább. Csillogjon a lakás, rendezzen rendszeresen jótékonysági összejöveteleket, legyen kemény minden izma és vásároljon bioélelmiszereket. Egyszóval ne legyen egy pillanata sem, amit nem valamiféle közhasznos teendővel tölt ki. Közben pedig legyen folyton jókedvű, kedves, segítőkész, humoros, jól értesült és viszonylag jól öltözött. Azért csak "viszonylag", mert ezt még európai mércével nézve meglehetősen alul teljesítik, de nemzetközi tapasztalatuk kevés lévén, nem tudnak eme hiányosságukról. Ha viszont egy nőnek itt unatkozni van ideje vagy csupán öncélú tevékenységet végez, akkor kiszolgáltatottá és jelentéktelenné válik, ami pedig maga a megsemmisülés. Én a magam részéről egyelőre belefáradok abba is, hogy megpróbálom őket jellemezni. Félre ne érts, kis arányban esnek nők az abszolút ideális kategóriába, de szinte kivétel nélkül mindegyik oda akar eljutni. Ha pedig mindez hosszú távon is reménytelennek látszik, akkor egyszerűen egyik-másik gyengének ítélt sajátosságát kompenzálni fogja valamely egyéb kiemelkedő tulajdonságával. A cél mindenképpen, hogy egy nő legyen öntudatos, határozott, önálló és magabiztos. Egyszóval legyen olyan, mint egy férfi. Csak jobb illatú. Ez pedig csak egy jó parfümön múlik...