Ugrás egy bögre teába

Nem is igazán az ízéért iszom teát. Inkább az ismerős mozdulatsor, ami - ha csak percekre is - rendet teremt a fejemben. Talán ezért ragaszkodom a saját bögrémhez, a mézhez cukor helyett, és veszem a polcról le folyton ugyanazt a teafajtát. Ahogy hosszan kevergetem a forró italt, az idő egy pillanatra megtorpan, elcsendesül, rámnéz, megkérdi, hogy mit szeretnék, de mire válaszolni tudnék, addigra kiürül a poharam.

Bekapcsolom a gépet és a romok közül kétségbeesett arcok néznek rám. Piszkosak, rongyosak, és reménytelenek. Fel sem fogom azonnal, hogy mi történt, hol történt. Csak hírek. A hírek mindig tele vannak borzalmakkal. Az ország neve fenyegetően lopakodik az elmémbe. Haiti. Gale Hull dolgozik Haitiban. Gale Hull itt lakik Ipswich-ben. Egy alapítványt vezet, ami Guatemalában és Haitiban segíti a világ legszegényebbjeit. Rendszeresen utazik oda. Port-au-Prince-ben él a lánya a családjával. Gale rengeteg embert mozgósít a környékről, csoportokat visz és építenek. Klinikát, iskolát, házat. Mikor éppen mire van szükség és mire van támogatás. Ez a honlapjuk. Jól ismerem őket, hiszen velük kezdtem először az Államokban dolgozni egy pályázaton. Hirtelen minden arc ismerős lesz a fotón és én kétségbeesetten olvasom végig a cikket. Aztán csak dermedten ülök és szégyelem magam. Gale-nek küldök egy rövid üzenetet FaceBook-on, és rájövök, hogy olyan tehetetlen vagyok, mint az a kismacska, akit egyszer a kutyánk felzavart a nyírfára. Ott nyávogott fenn vagy egy óráig önsajnálkozva, és nem mert leugrani a mélybe. Fogót végre bezártuk, a macska pedig kényszeredetten kászálódott le a fáról. Kétségbeejtő látvány volt. A nap telik, néhány óra múlva megérkezik az email Sam iskolájának igazgatónőjétől. A támogató csekket Gale szervezetének a nevére kell megírni, jövő héten indul ki egy csoport. Jól vannak. Végre azt is tudom, hogy ha már leugrani nem merek, hogyan tudom a lelkiismeretem silány módon megmenteni.

Max közben hazaér az iskolából és azzal fogad, hogy pénteken pizsama-papucs-nap lesz. Ez szó szerint azt jelenti, hogy aznap pizsamában és hálópapucsban lehet egész nap részt venni az órákon. Előtúrunk egy vendégpapucsot a szekrény aljából és melegalsót a pizsama alá. A múlt hónapban napszemüveg-nap volt. Arról teljesen megfeledkeztünk. Tél van és hideg.

A nagyobbik fiam azt kezdi mesélni, hogy melyik filmet nézte edzésre menet a barátjáék autójában. Ők azok, akik minden karácsonyt lenn töltenek Floridában. Nem veszünk tévét az autóba. De hát a legtöbbjüknek van egy a konyhában, egy a gyerekszobában, egy az alagsorban, egy a szülők hálójában és egy a családi szobában, ami nem összekeverendő a nappalival. Ott nem illik ugyanis tévének lenni. Emiatt aztán ebben a helyiségben soha senki nem üldögél. Nem veszünk több tévét. Egyelőre nem. Nekik is csak azért van, mert a harmadik gyermek autista és így jobban viseli a sok autózást a testvérei edzéseire.

Kedden én vagyok soros a srácokat focira vinni. Tom azt meséli, hogy ő azért hagyja ki a hétvégi alkalmakat, mert ilyenkor fenn vannak Vermont-ban. Van ott egy téli házuk. Az apukája ugyanis símentő és az idényben végig dolgozik. Azt mondja, nagyon idegesítő, amikor épp jönnek le együtt egy jó kis piros pályán és a papája oldalán hirtelen megszólal a telefon. A mamája is síelés közben szakította el a keresztszalagját, mint én, de ő azonnal megműttette, ugyanis imád vízisielni a havas síelés mellett. Tomnak van két kishúga.

A meccsen egy anyuka mellett üldögélek. A beszélgetés jól megy. Én mosolyogva bólogatok. Ma arról mesél, hogy a szülei hajóján töltötte az összes nyarat. Valószínűleg jobban vitorlázik, mint a férje, ezért aztán a saját hajójukon többnyire ő a kapitány. De az igazi szenvedélye huszonéves korában a szörfölés volt. Oktatott is. Mostanság alig áll a deszkán.

Ma ebédelni vitte a társaságot a főnökasszonyom. Tegnap érkezett vissza Szíriából. Valójában Jordánián keresztül, mert ott egy napra összefutott a húgával, aki tengerbiológus és épp ott kutat. Fáradt, de leginkább a repülés merítette ki. Egy nagyon gyanus alak ült mellette a gépen, ő pedig csak arra tudott gondolni, hogy még mennyi teendője van a világon. Például be akarja fejezni az édesapjáról szóló könyvet, aztán ott van a fia is, aki még csak 17 éves. Többnyire az egyik fiatal kollégámmal beszélgetett. A fiú csak úgy félig kolléga. Egyetemre jár. Ez afféle alkalmi munka szemeszterek között és nyáron. Errefelé ugyanis az ifjúság 15 éves kora környékén elkezd rendszeresen dolgozni. A boltban is kétféle korosztály áll a kasszánál. Vagy a fiatalok csúcsidőben, vagy az idős nyugdíjasok hétköznap délelőttönként. Henry Dániába készül egy teljes szemeszterre. Ez azért jön kapóra, mert az édesanyja, aki nemrég szerzett meg egy többmilliós támogatást kutatásra, épp Koppenhágában lesz ugyanabban az időben. A mamája, aki vegyész, ugyanis azt igyekszik ebből a pénzből bizonyítani, hogy a mikrohullámúban nem szabad műanyag edényben melegíteni az élelmiszert, mert számos mérgező anyag kerülhet az ebédünkbe. Az ikertestvére egyébként most a Zumi nevű helyi kávézóban dolgozik, aminek egy nepáli tulajdonosa van. Onnan az ismeretség, hogy ők is bejárták a terstvéreivel Nepált egy nyáron. A húg Líbiában tanulta végig a legutóbbi negyedévét.

Aztán hazaérek. Felteszem a teavizet és betárcsázom a mamám számát. Tudom, hogy ott lesz, felveszi a telefont és megkérdezi, hogy hogy vagyok. Jól. Közben mézet csurgatok a kiskanálra és hagyom, hogy mami hangja hosszan kevergesse szét a gondolatokat a fejemben. Valaki költözik, mások válnak, kórházba került, de már jobban van. A nyugdíjas klubot megint meghívták vendégszerepelni. Andriskának fájt egy kicsit a feje két napja, de semmi komoly. Muszáj a ház üres részét is néha felfűteni, hogy ne fagyjanak el a csövek. Majd megsütjük azt a fánkot egy másik alkalommal, most csak pihenjek. Az 50. évfordulójukat ünneplik. Elég, ha kifizeti nekik a tortát vagy inkább ajándékot vegyen? Talán csak a torta. Jaj, olyan jó volt hallani a hangotokat.

Aztán letesszük. Még el kell rohannom a gyógyszertárba, hogy "Köszönöm" kártyákat vegyek, amit a fiúknak kell elküldeniük a virginiai nagyszülőknek és a szülinapos barátoknak. Hétfőn Martin Luther King-nap lesz, talán belefér a hosszú hétvégébe, hogy megírják. Mire hazaérek, este lesz. Elmosom a bögrémet holnapra.