2013. május 3., péntek

Az orgona

Árvácska pislant álmosan a csendben,
Nárciszok rikoltnak némán,
S a kertem széleset ásít
A reggeli napfény, ha rebben.
Itt is szép a tavasz.
De a lelkem nem melegíti
A tulipán pufók kis arca,
Ha rámnéz és elpirul.
A magnóliák meg akkorára nőnek,
Hogy a felhőnek nyújtja kezét
Csókra ezer büszke ág.
De csak játszik vele.
Elbűvöl-bájol a sok virág,
Ha táncol, de nem ölel át
Az illata, ha elrejtőzöm
A szirmokon.
Arcomra nem sóhajt
Közelben fürtös orgona.
Az óhajt, mit magammal hordok,
E virág illata csókolja
Kezedre.
Kapud előtt a bokron,
Ha idén is nyílik
Szelíden rád hajoljon,
És hálával zokogja tele
A szívedet,
Anyám.