Mintha apró lépéseket tennénk a másik felé, azután felnézünk és az hirtelen ott terem előttünk sokkal valóságosabban annál, ahogyan messziről láttuk inkább a képzeletünkkel. Ettől megtorpan és visszahőköl néhány lépést a féktelen lendület, hogy újból elhomályosodjanak a másik arcán a barázdák és hogy ő se lássa rajtunk a halvány barna időfoltokat.
Itt szeretek álldogálni, ebben a gondtalan és nyomorúságos ködben és azt hinni, hogy ott állsz te is valahol közel és rólam álmodol.
5 éve
