2015. január 24., szombat

Tenger

Homokba hajolt nyári testünk -
ócska emlék - mellettem gubbaszt,
még nincs helye. 

Sóváran figyelt a rideg víz,
felénk nyúlt, de alámerült
a sok keze.

Dűnék mentén parti fecskék
szálltak magasra, s hullottak   
a semmibe.  

Karunk lóbálva vitt a lábunk -
nincs rá mentség - velem volt mégis,
s én ővele. 
 

2015. január 19., hétfő

Ima

Valaki kell,
ki innen felemel,
térdem a vállamon.

Valaki kell,
ki így is elvisel,
magam nem vállalom.  

Valaki kell,
ki levegőt lehel
tüdőmbe éjszaka.

Valaki kell,
ki tűrve nézi el,
ha nem jövök haza.
Tél

Azt hitted elfogytak számból a szavak.
Foltos verebek üres etető alatt.
Sáros tolluk a félig olvadt hóban.
Újra és újra rájuk kiáltok.
El sem riadnak.
Nem fog az átok.
Mind visszarebben.

2015. január 18., vasárnap

Január

Vethettél volna néhány szürke szót,
van elég rossz kacat,
ne dideregjek meztelen a téli ég alatt.

Vissza sem fordultál,
én úgy maradtam,
sókristály lábaim mozdulatlan.