Díszpárnák eladók

Ha az ember új helyre költözik, nehéz elkerülni, hogy ne kelljen egy-két új holmit beszerezni az új otthonába, hiszen a hurcolkodás megkönnyítése végett sok dologtól megszabadult. Azon túl, hogy ez anyagilag mennyire nem éri meg, én mégis azt gondolom, hogy ez hasznos. Annak idején megszállottan tanulmányoztam a Feng Shui lakberendezési alapelveket. 2000 táján ez igen divatba jött és valóban sok segítséget nyújtott egy új házba költöző embernek, ha fogalma sem volt, hogy hogyan rendezze azt be. Hová pakolja az ágyát, milyen színeket használjon a falon, ne legyenek éles sarkai az asztalnak, tegyen egy-két "mozgalmas" tárgyat passzív helyekre, hogy a "chi", azaz az energia folyamatosan és egyenletesen tudjon áramolni. A Feng Shui egyik elve szerint viszont az is jót tesz a ház lakójának, ha elavult, megunt, kopott vagy felesleges dolgaitól időnként megszabadul, és néhány új elemet épít be környezetébe, ami megújulást hozhat a mindennapokba, biztosítja a jó egészség megőrzését, stb., stb. Valóban nem a Feng Shui előnyeiről szeretnék most beszámolni, bár meggyőződésem - azok után is, hogy a láz elmúlt -, hogy sok hasznos, megszívlelendő ötlete van.

Szóval költöztünk, méghozzá át az óceánon és ha az embert nem a vállalata cibálja át a túlsó partra, hanem önként vállalkozik a nagy feladatra, akkor - eléggé nem elítélhető módon - igyekszik annyi holmijától megszabadulni, amennyitől csak lehet, és csak épp a legszükségesebbeket bepakolni a hatszámjegyű kamionba. A túlparton aztán hosszas várakozás után megérkezik a teherautó és egyből valahogy kisebbnek és szerényebbnek tűnik a benne rejlő holmi, ami alig néhány héttel ezelőtt a tökéletes otthont töltötte meg. Pedig milyen jó újra látni az ismerős tárgyakat! Egyenként kell kézbe venni minden darabot, ami azért odahaza is megtörténik egy rendes festés alkalmával. De most mégis minden olyan furcsának és idegennek tűnik a kezedben. Nézel körbe-körbe az új házban, hogy találj neki helyet és találsz, de olyan árván áll dédanyád öntött vasalója az új posztján, hogy szinte megsajnálod. Majd csak megszokja. És akkor egyszercsak elfogynak a dobozok, pedig mégcsak nem is érzed úgy, hogy kész vagy, hogy megtelt a ház, hogy ismét körbevesz az otthonod, amit hetekkel ezelőtt szétbontottál. De talán nem elsősorban azért, mert minden olyan bizonytalanul áll még az új helyén, hanem leginkább, mert a fele holmid hiányzik. Azoknak remélhetőleg valaki más látja mostmár hasznát, és ez a gondolat valamennyire kárpótolja a hiányukat. Ha sikerült a honvágyrohamot gyorsan kiheverni, akkor tisztán látod, hogy a házad félig üres. Egyáltalán nem otthonos vagy akár barátságos, és itt az ideje egy-két dolgot összevásárolni, hogy legalább az illúziót megteremtsd addig is. Meddig is...?

A vásárlás gondolatától valószínűleg legtöbb nőtársam (és talán néhány férfi is, már hallottam ilyenekről!) egy kicsit izgatott lesz. Kötelező "shopping"! Kell ettől több? Ez nem is Amerika, ez Mekka! Hm!? Nem túl szerencsés párosítás, de Isten őrizzen, hogy politizálni kezdjek, mikor végre egy ilyen vidám témát boncolgatok! Pedig a humorérzékemre, higyjétek el nagy szükség lesz a továbbiakban. Pusztán két dolog nehezíti meg célom elérését. A házat, ahol nagyjából egy évig tervezünk maradni, béreljük. Ki tudja, milyen lesz majd az igazi otthonunk? Egyébként pedig hol találok én itt olyan dolgokat, amik majd összhangban lesznek a már meglévő berendezésekkel, legalábbis azzal a kevéssel, amivel már rendelkezünk, és amelyek - hogy is mondjam -, annyira nem illenek az összképbe már most? Hitvessel elhatároztuk hát, hogy tényleg csak a legszükségesebb használati tárgyakat vesszük meg egyelőre, a többit majd csak akkor, ha már a jövőbeni házunkban leszünk. A pirítós sütő és a gereblye még elég könnyen is ment, hanem elérkeztünk a házvásárláshoz.

Most megint azt gondolhatjátok, hogy ez milyen izgalmas kaland és valóban. Sokkal felemelőbb érzés végre nekem végig sétálnom vadidegen emberek otthonán fitymálkodva mint fordítva. Ám mégis az idegösszeomlás szélén érkezem haza minden egyes háztűznézés után, mert ahogy belépek bérelt kis lakásunkba, egyre inkább tűnik csupasznak. Pedig próbálom a fejemben az ott lévő berendezési tárgyakat az enyéimmel felcserélni és elképzelni még hozzá majd azokat, amiket majd a jövőben szerzünk be, de egyelőre nem megy. Járom végig az idegen szobákat és nem tudom levenni a szemem a bútorokról, a függönyökről, a szőnyegekről és az ágyakról. Főleg az ágyaktól tudok teljes melankóliába esni. Nagyon szépek az ágyak. Magas, faragott vagy kovácsolt ágyfejjel, és ágyvéggel. Gyönyörű takarókkal és legalább hat díszpárnával, amelyeknek az anyaga színben harmonizál a függönnyel és a szőnyeggel, de néha a lámpabúrával is. Az a teljes összeomlás, ha már a lámpabúra is ugyanabból az anyagból készült, mint a függöny. Aztán minden folytatódik a szuterénben, ahol kis játszóház van berendezve a lánygyermeknek, a fiúra pedig vár a kismotorja, a kenuja, a biliárdasztal vagy csak egy egyszerű kis házimozi. Mire a ház végére jutok, már szédül a fejem a rengeteg homitól. Az ingatlanos hölgy általában látja rajtam, hogy kétségbe vagyok esve, de megnyugtat, hogy a lakók már közben át is költöztek egy másik ingatlanba, ezeket a holmikat igazán gyorsan ki tudják rámolni, ha sürgősen szeretnénk birtokba venni. Ez megnyugtató! Remek! De akár maradhatnak is, a mi holmiainkat addig bepakoljuk a vendégszobába. Ott is elférnek.

De a kultúrsokknak még nincs vége. Délután beugrom a patikába, hogy csomagoló papírt vegyek születésnapra (közben vettem észre, hogy a pirítós sütőt akár itt is megvehettük volna, na majd legközelebb), de a lábam megáll a műanyag sütőtökök előtt. Jövőhéten Halloween! Narancssárga még a sörnyitó is. De nem ez az, amitől ismét enyhe szédülés fog el. Giccset láttam otthon is eleget, na jó nem sütőtökformájút, de minden mást és száz különböző illatú gyerta várja a magyar vásárlókat, ha a megfelelő illat az, amely tökéletessé varázsolja az ünnepet. De a magyar ünneplő közönség talán még nem tudja, hogy igazán meghitt hangulatot, csak "gyömbéres süti" illatú vagy "frissen sült kenyér" illatú gyertyával kelthet. Őszinte leszek, nem tudtam választani. Sütőtököt mi is vettünk, az otthon is volt mindig, és Ipswich messze földön híres a gyönyörű "pumpkin"-jairól. Kifaragjuk, gyertyát is teszünk majd bele. Csak olyan illatmenteset, hogy ne keltse azt az illúziót, hogy friss kenyeret sütöttem. Pedig sütöttem, de banánosat. Annak pedig egészen más az illata.

Ezen a héten nem megyek házat nézni. Inkább elolvasok néhány cikket arról, hogy mik az okai a pénzügyi válságnak, miért szabadulnak meg az emberek a nagy házaiktól. Hogyan próbálják pénzzé tenni mindazt, amit hitelből összevásároltak, és időközben rájöttek, hogy nem képesek a törlesztő részletet fizetni, most pedig még a munkahelyük is bizonytalanná válik. Persze megtették, mert megtehették. Lehetőséget teremtettek a bankok, a befektetési intézetek. Őket szidjuk jobb híján és nem gondolunk arra, hogy talán egy-két díszpárnával kevesebb is elég lett volna.