Mintha apró lépéseket tennénk a másik felé, azután felnézünk és az hirtelen ott terem előttünk sokkal valóságosabban annál, ahogyan messziről láttuk inkább a képzeletünkkel. Ettől megtorpan és visszahőköl néhány lépést a féktelen lendület, hogy újból elhomályosodjanak a másik arcán a barázdák és hogy ő se lássa rajtunk a halvány barna időfoltokat.
Itt szeretek álldogálni, ebben a gondtalan és nyomorúságos ködben és azt hinni, hogy ott állsz te is valahol közel és rólam álmodol.
5 éve
Barátném, de örülök ennek a kis gyöngyszemnek! Ne haragudj, hogy nem jöttem előbb, de látod, ma valami idehúzott. Hogyan tudod ennyire fájón-szépen, felkavaróan megfesteni, csupán néhány mondatban megfogalmazni ezt az oly ismerős hiányt, a távollétet? Köszönöm és puszillak! Ugye írsz még?
VálaszTörlésJött a gondolat, Csillám, és nem hagyott békén egy szerda reggel (munka közben, hm). Örülök, hogy Téged is megtalált. Jó volt ezen a platformon megint, mint a "régi időkben". Tudod, jövök, ha rám tör a nagy Úr, a hazavágyódás. Köszönöm, amit írtál hozzá. Puszillak!!
VálaszTörlésSzép, szép, szééép!!! Írj még! Puszi
VálaszTörlésSzép, szép, széép!!! Írj még, puszi.
VálaszTörlésKöszönöm, Magdi!! Hát, nem alkottam túl nagyot vele. Na, majd legközelebb!! Haha...Puszi!!
VálaszTörlés