Tenger

Homokba hajolt nyári testünk -
ócska emlék - mellettem gubbaszt,
még nincs helye. 

Sóváran figyelt a rideg víz,
felénk nyúlt, de alámerült
a sok keze.

Dűnék mentén parti fecskék
szálltak magasra, s hullottak   
a semmibe.  

Karunk lóbálva vitt a lábunk -
nincs rá mentség - velem volt mégis,
s én ővele.