A hóangyal

Az alábbi történet a képzelet szüleménye. Ha bárki magára ismer benne, az a vélelten játéka csupán. Véletlenek pedig nincsenek...


Tíz centis hó esett az éjszaka. Hunyorogva nézett ki az ablakon. A nagy fehérség elvakította a szemét. A harmadikról egész messze el lehetett látni. Mennyivel szebb így a város. A szürkeséget, a hepehupákat, a rendetlenséget mind beborítja a fehérség. Meg sem érdemli ezt a gyönyörűséget. Nagyot sóhajtott. Mennyi izgalommal töltötte el a hó annak idején. Ma mintha csak még fáradtabb lenne tőle. Egy-két óra és csupa sár lesz a járda. Amint belép a házba, le kell majd rángassa magáról a csizmáját, hogy a kikészített felmosó rongyra tehesse. Aztán a kabátjából kibújva lemossa a csizmákat a fürdőszobában. Utána rögtön a mosdókagylót is leöblíti, mert az meg a csizmáktól lesz sáros.

Pedig még ki sem lépett a házból. Ott áll pizsamában az ablak előtt és összehúzott szemmel mereng a közeli dombokra. Alig kivehetőek a kontúrok. Szinte egybemosódnak az éggel. Pedig nincsenek is olyan messze. Egyszer kibiciklizett oda egy nyáron. Talán csak egy pár éve volt. Arra sem emlékszik, hogy ki volt vele. Barátok? A húgáék? Legalább három-négy fiú és lány. Mintha jól érezték volna magukat. Mennyi lehet? Olyan öt-hat km. Vagy még annyi sem. Ott vannak szánkópályák. Annyit szánkózott gyerekkorában a húgával és a szomszéd fiúkkal. Az utcán is lehetett játszani. Sötétedés utánig kinn maradtak. Csak azt vették észre, hogy alig látnak. Folyton egymásnak mentek a szánkókkal, meg felborultak. Hogy nem törték magukat össze? A gyerekekre angyalok vigyáznak. Vajon mi történik velük később? Miért hagynak aztán cserben?

De jó lenne megint szánkózni menni! Sötétedésig. Angyalok nélkül persze biztos veszélyesebb, de ha egy gyerekkel menne... Kiviszi Editkét szánkózni! Miért is ne? Ottó is jöhet velük, ha akar, de biztosan nem fog akarni. Ha nem az ő haverjairól van szó, vagy pénzről vagy valami sznob dologról, akkor úgy sem talál benne semmi vonzót. A gyerektől meg csak csupa hó és sár lesz az autó. Letesz a lába alá valami neylont, hogy ne kelljen egész hétvégén ezt hallgassa. Remélem, nem akar majd jönni. Mit nem adna ma néhány óráért nélküle? Egyedül a kicsivel és az angyalkájával. Nem gondolni semmire, csak válaszolgatni Editke kérdéseire. Annyit kérdez, mindent tudni akar. Mindenre kíváncsi. Néha olyan nehéz az igazat válaszolni. De mindig meg lehet találni a módját, hogy ne legyen olyan ijesztő. Az a legizgalmasabb része. Olyan válaszokat improvizálni neki, ami azért igaz, de a félelmetes részek nincsenek kidomborítva. Úgy is lesz ideje rájönni. Jól jönne mára egy angyalka is. Csak egy napra vagy legalább néhány órára, hogy ne érezze magát ennyire bizonytalannak. A gyerekek annyira magabiztosak.

Egyedül reggelizett. Ottó már a ház előtti garázsban motoszkált. Azt sem tudta, mikor kelt fel és ment ki a házból. Szeretett egyedül enni. Nem kellett rögtön felugrania, ha befejezte a pirítóst, hogy leszedje az asztalt. Legalább még tíz percet üldögélhetett a morzsás asztal mellett a meleg teásbögréjét szorongatva és ábrándozott. Amint a férfi belépett olyan feszült lett a levegő. Mintha a morzsák is táncolni kezdtek volna az asztalon, hogy észrevehetőbbek legyenek. Mit csinálsz? Unatkozol? Nem. Reggeliztem. Kész vagy? Igen. Te nem eszel? Nem, levittem egy szendvicset magammal. Az jó. Tiszta morzsa a széked alatt a padló. Mindjárt feltakarítom. Felhívom Évát. Elvinném Editkét szánkózni. Már olvad, nincs értelme kimenni, csupa sár lesz minden. Csak egy órára, majd teszek a lába alá valamit. Remek.

Éva nagyon hálás volt, hogy megszabadulhat Editkétől legalább két órára. Ebédelj utána nálunk. Nekem már az is élmény, ha egyedül főzhetek. Nem tudom, inkább nem. Hazamegyek, hátha csinálunk valamit délután. Majd ülsz a hideg garázsban egy szendviccsel. Egyél itt. Majd meglátom.

Editke ugrált az örömtől, hogy szánkózni mennek. Már ezért megérte. Látni a lelkesedését. Semmi félelemérzete nincs. Nem volt benne biztos, hogy megtalálja a szánkópályát, de majd megkérdez valakit odafelé. Az út mellett hosszan sorakoztak az autók, nem lehetett eltéveszteni. Sokan voltak. Ettől ideges lett egy kicsit. Mi lesz, ha mégis baja lesz a gyereknek. Majd a szélén mennek, lassan és végig lenn lesz a lába. Ki tudja, mikor szánkózott utoljára. Editke össze-vissza futkározott, és folyton rá akart ülni a szánkóra dombnak felfelé menet. Nem bírlak felhúzni, ne szaladgálj, elesel, elütnek a szánkók. Fogd a kezem, vagy legalább segíts húzni a szánkót. Ne bukfencezz, belemegy a nyakadba a hó és még megfázol nekem. Anya meg jó mérges lesz rám.

Két férfi húzta mellettük felfelé a szánkókat. Mindkettőn egy-egy csomag gyerek. A mamák a domb tetején beszélgettek. A gyerekek az apjukat hajtották, hogy megnyerjék a versenyt. Mikor felértek, az apák is nyeregbe szálltak és megindultak lefelé. Túlságosan gyorsan mennek. Fel fognak borulni és még rá is esnek a kicsikre. De az apák még a lábukkal is hajtották magukat, hogy előnyhöz jussanak. Aztán persze a két szánkó egymásnak rohant és szerte-széjjel repültek az utasok. A mamák tovább beszélgettek. A szerencsétlenül járt szánkózók végignyúltak a havon és úgy nevettek, hogy visszhangzott tőle a domb. Mindenkinek mosolyognia kellett, ahogy nézte őket.

Hirtelen körbenézett és nem látta Editkét. Tessék, még abból is bajom lesz, ha a mások örömét kilesem. Hová tűnt ez a gyerek? Egy pillanatra vettem le csak róla a szemem. Editke! Editke! Itt vagyok! Gyere, nézd meg mit csináltam! Hóangyal! Szép? Én csináltam. Tudod, hogy kell? Megmutassam? A kislány hanyattdőlt a sima hóban és ki-be csukogatta a karjait és a lábacskáit. Ez a tiéd lesz, jó? Tetszik? Igen, nagyon szép. Köszönöm. Honnan tudtad, hogy épp egy ilyen angyalkát akartam magamnak? Csak úgy. Tudtam.

A gyerek csizmája alatt hatalmas tócsa gyűlt össsze. Elfelejtkezett a neylonról. A nyakából is jégdarabokat szedett ki Éva, mikor hazaérkeztek. Itt ebédelsz? Igen. Miért nem maradsz egy kicsit? Dolgom van. Össze kell rámolnom egy kicsit.

A ház üres volt, a hűtőn cédula: A garázsban vagyok. A szekrény aljából előszedte a sporttáskáját és az egyik bőröndöt. A többi cuccot a ruháskosárban hordta le a kocsiba. Épp kész volt, mikor belépett. Mit csinálsz? Hazaköltözöm. Viccelsz? Nem. Ezt nem egyedül ötlötted ki. Van valakid? Igen. Van egy hóangyalom. Te megőrültél. Lehet, de abba is megőrülnék, ha maradnék. Beszéljük meg. Majd egyszer, máskor. Most mennem kell. Már így is késésben vagyok. Miről maradsz le, randid van? Igen. Magammal.