Vizitánc

Zsófi az uszoda recepciója előtt állt a fejét két listába fúrva. A reumatológusa vízitornára küldte a gerince miatt. Már évek óta szenvedett a hátfájástól, ami néha annyira erőtt vett rajta, hogy semmi másra nem tudott odafigyelni. Pedig úgy érezte, hogy megkíméli magát és eleinte igyekezett az előírt gerinctornát is hetente ötször végigkínlódani, de a fájdalom szívósabb volt, mint az ő kitartása és egyre gyakrabban ugrotta át a reggeli megpróbáltatást. Nyolckor kezdett az iskola titkárságán és délután négyig ült a számítógép előtt. Néha az ebédjét is otthonról hozta és olyankor alig talált indokot arra, hogy felálljon a helyéről és megmozgassa a lassan elmeszesedő csigolyáit. Az orvos figyelmeztette, hogy ha nem tornázik eleget, komolyra fordulhat a probléma.

Hiába, mégis 45 éves volt. A két lánya középiskolába járt. Valójában attól rettegett, hogy a gyerekei osztálytársaiba botlik, ha a városi sportcentrum zenés tornáira iratkozik be. Különben is túl öregnek és fáradtnak érezte magát ahhoz, hogy félig pucér fruskák között ugráljon, utána pedig az öltözőben hallgassa végig az önelégült magyarázkodásukat a tükörnek. Alkalmanként rávette magát jógaórákra, de ott sem találta a helyét. Mindig ő érezte magát zavarban, ha a terem egyik vagy másik sarkából kellemetlen hangok érkeztek a csavart pózban feszengő társak irányából. Ami azonban ennél is jobban bosszantotta, amikor az óra végi lazítás első három percében ütemes horkolás tette lehetetlenné, hogy kiűzze a fejéből a gondolatait. Nem annyira a zajok zavarták, mint inkább a tudat, hogy a többiek olyan könnyedén adták át magukat a kemény parkettának, mintha ő nem lenne eléggé kimerülve.

Talán az úszással kellene próbálkoznia, javasolta az orvos. Nem vagyok túlzottan jó úszó, mindenkinek csak az útjában leszek és utálom szárogatni a hajam az öltözőben. Mit szól az aqua aerobic-hoz? Tujda, az olyan vizitánc féle. Számtalan betegem jött vissza jó tapasztalatokkal. Zsófi érezte, hogy valamire igent kell mondjon és az orvos megkönnyebbülten lélekzett fel. Jöjjön vissza egy hónap múlva és mesélje el, milyen volt.

Vágyakozóan nézett az uszoda bejárata felől beszűrődő fénybe. Nyomasztotta a hely párás levegője, a félhomály és a tompa, monoton zaj. Alig várta, hogy hazaindulhasson. Előtte azonban fel kellett még iratkozzon az egyik listára. Két csoportot indítottak a múlt hónapban. Az egyiket egy nő, a másikat egy férfi vezette. Férfi oktató? Ki hallott még ilyet? Bár a kíváncsisága ott motoszkált az oldalában, azért a női tornász csoportjába iratkozott fel, nehogy a recepciós hölgy rosszallóan nézzen utána, amint távozik. Le kellene végre rázza magáról a mások véleménye miatti aggodalmaskodását. Mit számít, hogy a recepciós nő mit gondol? A parkolóból futott vissza. Mégsem lesz jó a csütörtöki csoport - magyarázkodott a táskájában keresgélve -, sokszor hosszúzok csütörtökönként, inkább átírom a nevem a szerdai listára, csak nem találom a tollam. A recepciós némán nyújtott felé egyet és látszott rajta, hogy rosszalja a másik nő határozatlanságát. Emiatt csütörtökön egy kicsivel tovább maradok benn. Legalább ezen a héten.

Biztosan egy nyugdíjas tornatanár lesz. Mindegy, legalább nem kell feszengenem előtte. A listája mindenesetre hosszabb volt, mint a női kollégájáé. Talán jobb a zenéje, vagy lehet, hogy mindenki túl akar rajta mielőbb lenni. A biztonság kedvéért felpróbálta mind a két fürdőruháját és a naracs színű mellett döntött. A haját azért nem mosta meg. Végül is uszodába megy. Te jó ég, úgy izgulok, mint egy tini lány az első randevú előtt. Húsz hozzám hasonló nyomorult nővel pancsolok majd a vízben egy órán keresztül. Minek a nagy felhajtás?

Két éve csomagolt össze a férje és költözött egy tizenöt évvel fiatalabb nőhöz. Idén házépítésbe fogtak. Az is lehet, hogy jön a baba. Nem sokat beszéltek egymással azóta. A lányok valószínűleg meg akarták kímélni a hallgatásukkal. Zsófi csak lassan hagyta, hogy elmúljék belőle a csalódottság. Majd elém vet a sors egy másik hajótöröttet. Ebben a korban többnyire erre számíthat az ember. Az új társ keresése nem tűnt könnyű mulatságnak. Csupa női kolléga az iskolában. A barátnők, rokonok sem igyekeztek jelölteket felsorakoztatni. Senki nem kívánta magára vállani a felelősséget, hogy újabb bonyodalmakba keverje. Amúgy nem járt el sehová, ahol ismerkedni lehetett volna. Főleg ilyen helyekre nem járt.

Szerda reggel még gyorsan kicserélte a táskájában a fürdőruhát. A kék mégiscsak szociálisabb szín, mint a narancs. A nap végére azonban egy szemernyi kedve nem maradt vízbe merítkezni. Hazavágyott egy bögre teára, az újságjára és a lányok csacsogására. Valami láthatatlan kéz mégis az uszoda irányába lökdöste, s most ott állt tétován a medence szélén, s igyekezett egészen parányivá válni. A csoport többi tagja egyenként szállingózott az ütemesen ringatózó kékség irányába, aztán úgy süllyedtek alá mintha egy mágikus erő telepedett volna az elméjükre. Innen-onnan ugyan hallani lehetett a nők felszisszenéseit, de amint nyakig merültek a vízben, a bizonytalanságot egy pillanat alatt mosta le a testüket átölelő jelenidő. Mint amikor a nyári zivatar után ismét felszikrázik a nap a háztetőkön, és bár a szem alig képes befogadni a sok fényt, mégis annyira meggyőzően valóságos. Nem számított többé, hogy az oktató korát tekintve könnyedén lehetett volna Zsófi fia, mert minden lendületes mozdulatában húsz fáradt és kiábrándult nőt hívott táncra a vízben. A hosszan nyújtózó izmok a karján, a játékos mosoly a két nagy szemében a nap legizgalmasabb ajándékává vált negyvenöt percbe csomagolva. S amikor az óra végén elhallgatott a zene és kényszeredetten elcsendesült a víz, húsz nő zsibongott kihevült arccal az öltözőben és álmodott tovább a tükör előtt önfeledten.

Az orvos elégedetten nézett végig Zsófin, amint belépett a rendelőbe. Jól néz ki, hogy van? Zsófi egy percig elidőzött a válaszon. Vajon mennyit szükséges egy reumatológusnak tudnia abból, hogy milyen átalakuláson esik át minden alkalommal, amikor a tornász a medence széléről megpörgeti a vízben és ő hagyja, hogy elszédítsék az összekúszálódó dimenziók. A hátának jót tesz, annyi szent, s ennyit talán az orvos is megért majd belőle.