Nézte, ahogy a reluxán átszűrődő fény bolondot űz a kétségbeesett porszemekből, melyek a magasba menekültek vagy a mélybe zuhantak. Hosszan visszatartotta a lélekzetét, hogy ne szippantsa be a sok ficánkolót, de csak rövid ideig bírta. Összecsücsörítette a száját, maga elé fújt, majd ismét gyorsat sóhajott. minden
A magyar doktornő a vizsgáló hűvös levegőjét hozta magával, amint leült mellé a padra. "Ne aggódj, rendben lesz
A mobiljáért nyúlt. Úgy tűnik, otthon felejtette a nagy kapkodásban. Éjfél után elviselhetetlenné vált az idegenség. Óvatosan kibújt a takaró alól és lábujjhegyen megkereste a fia szobáját. Egy ideig hallgatta, ahogy az egyenletesen szedi a levegőt, azután visszament a festékszagú kórterembe. Türelmesen várta a letakart ágyak között, hogy a hajó ismét megszólaljon, de a kürt ezúttal néma maradt.
Megint egy szép Irén-mese! Tele sok finom és érzékeny rezdüléssel, hogy szinte az az érzésem, én is ott vagyok és egy vékony, áttetsző függönyön keresztül nézem, mi történik.
VálaszTörlésÉs a hatására eltöprengek azon, hogy bizony volt már úgy, hogy megpróbáltam elrejtőzni egy láthatatlan csador mögé, és olyan is volt, hogy történetet szőttem magamnak valakiről, akit nem tudtam vagy akit nem volt bátorságom kiismerni, mert féltem az igazi arcától.
Örülök, hogy újra írtál, Ági! Puszillak érte!
Köszönöm, amit írtál, fel is lélegeztem utána én is, mint Irén: betöltötte a bejegyzés a küldetését immáron. És jó, hogy a bátorságról is írtál, mert alig vesszük észre a szürke hétköznapokban, hogy mennyi minden aprósághoz kell, hogy bátorságunk legyen, és úgy is van, hogy nincs, de annak is valószínűleg oka van. Puszillak!
VálaszTörlésŐszintén bevallom, Ági, hogy az Irén történet fonalát már elvesztettem. Hol van most éppen és kitől is van ez a gyerek, akiért izgul?
VálaszTörlésDe végül is ez nem olyan fontos, mert ez az epizód ismét önmagában is megállja a helyét.
És, ahogy Csilla is írta, nagyon átélhető, ahogy leírod a jelenetet. Profi módon szövöd a mesét.
Jó, hogy újra írsz. Nekem most csak kommentekre futja.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésA helyesírási hibám miatt nagyon szégyenkeztem volna...
VálaszTörlésKöszönöm, Magdi. Valóban nem a történet folytonosságára törekedtem. Irén egy idegen országban, idegen emberek között igyekszik helyt állni. Lehetett volna persze otthon is, ha egy pillatra elveszti lába alól a talajt. Hiányzanak az írásaid.
Elolvastam rögtön Ági, csak válaszolni nem volt időm, bocsánat.
VálaszTörlésNagyon tetszett, és örültem, hogy újra olvashattalak! Én már nem is próbálom folyamatában látni Irén történeteit, mert egy-egy epizód anélkül is teljesen elvarázsol.
(A baj az, hogy valahol belegondollak téged és megint azt hiszem, hogy nincs minden rendben.)
Többször írtam már, de megint csak azt mondhatom, nagyon szeretném egyszer könyv formájában olvasni Irént!
Puszillak!
Évikém, olyan jól esik, hogy aggódsz értem, de hidd el, minden a legnagyobb rendben. Elárulom, hogy honnan jött az ihlet. Ültem a fogorvosnál Essex városkában, miközben a nagyobbik fiam fogszabályzóján húztak egyet, amikor hallottam a hajókürtöt egy nagyot dudálni. Majdnem kiugrottam a székemből, mire felfogtam, hogy mi volt az. Az utca túloldalán van egy mélyvizi kikötő, oda nagyobb hajók is kikötnek. A kórházi jelenetek régi emlékek Dubai-ból és Pestről. Csináltam belőlük egy nagy potpourri-t. Ami a könyvet illeti, köszönöm, amit írtál, nagyon-nagyon jól esik, többek között ezért írok még mindig. Nem hiszem, hogy valaha is lenne annyi türelmem, hogy egyvégtében egy könyvnyit üljek a gép előtt.
VálaszTörlés