A hatodik kör

Lehajol, hogy újrakösse a cipőfűzőjét. Az ismerős mozdulattól egy pillanatra megdermed. A fél térdére ereszkedik, s miközben az ujjai vakon követik a begyakorlott mozdulatsort, körülnéz. Tekintete végigsímít a lustán terpeszkedő fekete aszfalton, s az emlék szöcske lábon ugrik a vállára.  A júliusi nap egy szempillantás alatt tavaszi ruhát ránt. Kihúzzák magukat a körvonalak, a fű szégyenlős zöld tunikába bújik, s az égen fészekrakók cikáznak. Egy másik város, másik pályája várja, hogy megkezdje az első körét.

Talán most mégis jobban kellene vigyázni. Frissen gyomirtózták a gyepet. "Semmi gond, - kiabál oda a kertész. Csak ne lépjen rá!" Kevesebbet futok vagy két körrel. És lassabban. Azt olvastam, aki rendszeresen mozog, az az első hónapokban folytathatja. Elindul. Túl hirtelen történt az egész. A két másik gyerek már olyan nagy volt. Elbizonytalanodtak az első napokban, de amint meghozták a döntést, minden lábújjhegyen libbent körös-körül. Csak a bűntudat ne fintorgott volna óráról órára az arcába, s követte minden hová, mint egy rossz szájíz. Kezdettől fogva szeretettek volna egy harmadikat. Akkor miért torpantak meg mégis? Az első körben derül ki, hogy mennyi erőt kell beosztani a többihez. Igyekszik minden lépésnél puhán érkezni vissza a földre, de sosem sikerül. A köldöke környékén érzi az aszfalt könyörtelen keménységét. Vagy már kettőt futott volna? Nem tud odafigyelni. Csak a szél érinti ismerősen az arcát. Még könnyű lehetne a lába, hogy egyedül legyen. Egy nap aztán le kell állnia. Az első kör rövid és reményteli. Még tele tervekkel, amelyek aligha válnak valóra, de pillanatokra minden érinthetővé válik.

A másodiknál elnehezülnek a végtagok, a mellkasa visszakiabál. Mire fel ez a nagy kapkodás? Ki elől rohansz? Légy türelmes. Sosem volt türelmes. Utazni vágyott. Alig két óra a repülőn, s Párizs zsongja körbe. Fodros házfalak, elegáns emberek, ezer féle sajt a polcokon. A kastélyparkban kezdett fájni. Alattomosan, mintha csak a képzeletével játszana. Semmi az egész, csak fáradt. De néhány perc múlva megállás nélküli forgásba kezdtek a nagyhasú bokrok. Szökőkutak fröcsögtek teleszájjal a medencékbe. A második körben folytogatja a rémület, csak a lábai viszik tovább. Éjfélkörül ment el. Egy idős nő ölelte magához egy idegen kórházi ágyon és idegen nyelven duruzsolt valamit a fülébe. Nem akarta, hogy elmagyarázzák.

A harmadik körnél végre feltekint és megnyugszik, hogy mások is kijöttek.  Új arcokat keres, hogy feledje a fehér krizantém csokrot egy párizsi lakás asztalán, s a két gyerek tekintetét. A harmadik kör gyengéden ébresztgeti a szívizmokat mint egy akaratos nyári kaland. Erőtlen dacolás az idővel. Görcsös feledni vágyás és mohó kék tenger. Hamar végez vele, s a negyedik körben végre megtalálja a ritmust. A pszichiáter elégedetten mosolyog. Új munkahely, sportterápia, tanulócsoport, száguldás a sztrádán. Még odaérhet. Talán nincs késő. A negyedikben felmelegszik, sárga címkéket szúr minden gondolatra, s reméli, az ötödik körben lesz rájuk ideje. De az úgy ragadja magával, mint a szegedi gyors.  Kattog a fülében a saját lélekzete, sorok a pult előtt, elfelejtett zeneórák, szürke arcú emberek. Vágyik, hogy magára maradjon és sírni kezd az egyedüllétben.  Csak az illatok érik el, két álomba izzadt fejecske a sötétben. Már alszanak, s ő még marad.

A hatodik kör a leghitványabb az összes közül. Összeszűkűl a mellkasa. Az oldala szúrni kezd, a bal térde mogorván reccsen. A tavalyi születésnap előestéjére emlékezteti. Mit számítanak az évek, ha fiatalnak érzed magad?  Önámítás az egész. A kor végérvényesen hagyja cserben az embert. Már utazni sincs kedve, s amikor a délutáni nap az óceán túlsó partján ásít rá, végképp összekuszálódnak a dolgok. Legalább a hatodik körön legyen túl. Ezután akár meg is állhat. Elég lehet egy dermedt estéhez képest, vagy űzheti tovább az ábrándokat, ha aznapra összeállnak a csillagok. Lelassítja a lépéseit. Átnéz a drótkerítésen a focipálya irányába. A két fiú kihevülten rohan a labda után. Visszaintenek és ő belekezd a hetedik körébe.