A kert

Csend szólt szívemre, "Csendesebben!",
sóhajtásomra összerezzen.
Sötét kertemre hó esik.

Mély álmukból zuhanó pelyhek
gyöngéden egymásra esnek, 
és ölelkeznek reggelig.

Boldog hangjuk alig hallhatón
dörömböl a bezárt ablakon, 
míg az éjszaka eltelik.